Bakonyszombathelyi Evangélikus Egyházközség
 
Menü
Bakonyszombathelyi Evangélikus Egyházközség
Történet
 

Történet

A település nagy múltra tekinthet vissza: őskori kőeszközöket találtak, avarkori temetőt tártak fel határában. A húsz sírból indás, növényi díszes övgarnitúrák, ékszerek kerültek elő. A falu későbbi történetének meghatározó epizódja, hogy az Árpád-korban már vásáros hely - nevét is erről nyerte. Később németek települtek ide, egy önálló falurészbe, így lett Német- és Magyarszombathelyből Bakonyszombathely 1926-ban.

A bakonyszombathelyi Evangélikus Gyülekezet története

Források

A gyülekezet kezdeti történetének feltárásában felbecsülhetetlen forrásunk az „Emléklapok a Bakonyszombathelyi Ág. Hitv. Evang. Gyülekezet Életéből” c. kiadvány (Pápa, 1895), amelyet Hofbauer Pál, a gyülekezet lelkésze állított össze 1895. szeptember nyolcadikára, amikor Gyurátz Ferenc esperes hivatalos egyházlátogatást tartott Bakonymagyarszombathelyen és a hozzátartozó ászári filiában. Innen tudjuk, hogy 1792. november 4-én a faluban tűzvész pusztított, amelynek a parókia is áldozatául esett. Kiss Dániel akkori lelkész feljegyzései szerint fontos irományok, okmányok pusztultak el a tűzben, amelyeket saját leírásával igyekezett pótolni, így a legrégebbi időkre vonatkozó információk innen származhatnak. A születési anyakönyv 1712. évvel kezdődik, a házasok anyakönyvét 1741-ben, a halotti anyakönyvet pedig 1786-ban nyitotta meg a gyülekezet lelkésze. A bejegyzések napjainkig folyamatosak. A gyülekezet későbbi története jól rekonstruálható a különböző jegyzőkönyvekből.

Kezdetek

Az a feltevésünk, hogy már a reformáció hajnalán gyökeret eresztettek falunkban Luther tanításai. Bakonymagyarszombathely ugyanis a reformáció idején (és a későbbi századokban is) a cseszneki uradalomhoz tartozott, amely a XVI: sz. elején Enyingi Török Bálint tulajdona volt. Enyingi Török Bálint a reformáció lelkes pártfogójaként minden erejével támogatta annak terjedését. Másrészt feljegyzések tanúskodnak arról, hogy falunkban a Róm. Katolikus Gyülekezet csak 1760-ban alakult meg. Valószínű, hogy a helyi evangélikus gyülekezet Enyingi Török Bálint idejében (1522-1541) keletkezhetett.

A törökök kiűzése után községünk királyi adományként a katolikus Esterházy család egyik ágának kezére került, akik nem az evangélikusság megfélemlítésére és katolizálására törekedtek, hanem ellenkezőleg: védelmezték, és anyagilag-erkölcsileg mindvégig támogatták. 1746 december 30-án, amikor Gróf Esterházy Ferenc meghalt, az akkori evangélikus lelkész ezt írta az anyakönyvbe: „cujus memoria sit in benedictione!” Azaz: Emlékezete legyen áldott! Ugyanakkor nagy számú katolikus cselédséget telepítettek be a faluba, akiknek templomot és iskolát építettek (1760). Így a korábban feltehetőleg teljesen evangélikus falu vegyes vallásúvá vált.

Legrégebbi tárgyi emlékek

Ostyasütő vas 1672-ből, amely feltehetően török kovács-munka. Aranyozott ezüst gyónókehely a következő felirattal:”1695. akkori falu birája: Maratskó István; Predikátor: Szeli András idejében szombathelyi ekklesiában való kelch; Szakál Benedek törvénybiró idejében csináltatott”

A gyülekezet megválasztott lelkészei a fellelhető írásos nyomok alapján:

-1654: Balog D. Ferencz

-1660: Fabricius János

-? : Födémesi ?

-1681: Solnai Dániel

-? : Molnár István

-1695: Szeli András

-? : Schüle Antal

-1712 - 1729: Solnai Kosellya Sámuel

-1730 – 1740: Györgyi János

-1740 – 1785 Hosszufalusi Magdó András

-1786 – 1790: Zubeck Dániel

-1790 – 1802: Kiss Dániel

-1802 – 1837: Balogh István

-1837 – 1882: Hetyey László

-1883 – 1911: Hofbauer Pál

-1912 – 1953: Molnár Gyula

-1953 – 1986: Varga György

-1986 - 1991: id. Magassy Sándor

-1991 – 1994: Kovács László

-2000 - : Vancsai József

A papi fizetésről szóló első hivatalos megállapodás 1741-ből való: „Az 1741-ik esztendőben Boldogasszony havának17-ik napján B.szombathelyi birák uraimék más tisztességes ecclesia tagjaival Tisztelendő Predikátor Hosszufalusi Magdó András úr házában a parochiális háznál összejövén, minden egyenetlenségnek eltávoztatására s ő kegyelméhez való szeretetünknek megmutatására ilyen rendelést tettünk: hogy az házasulandó személyek az esküttetésért rendszerint adjanak egy fél forintot; a keresztelésért 25 dénárt, az egyházkelőért 25 dr, a halotti predikátióért egy fél forintot, a kívül valók pedig egy forintot. A parochiális házhoz való földeket annak rendi szerint megszántjuk, bévetjük s ő kegyelme megarattatván, - behordjuk. Mivel pedig ő kegyelmének könnyebbségére esik, hogy a buzákat megarattassa, - azért mi is az ő kegyelme parochiális házhoz való rétjét megkaszáltatjuk, be is takarítjuk. Melyet közönségesen magunk neve aláírásával confirmálunk. Falu birája: Szente Ferencz, Törvénybiró: Kovács János...

Tanítók a gyülekezetben:

A tanítók személye 1720-tól ismert.

-1720 – 1725: Kalenovszky Tamás

-1725 – 1761: Köntös János

-1770 – 1787: Suhajda István

-1790 – 1794: Pelargus József

-1794 – 1802: Fekete János

-1802 – 1837: Nemes Tóth János

-1837 – 1883: Kiss József

-1884 – 1889: Polgár Mihály

-1889 – 1927: Szekér József

-1927 – 1948. Ludván Endre

-1879-től másodtanítók alkalmazására is sor került, amely az egyházi iskolák fennállásáig folyamatos volt. Az első iskolaépületről, annak építéséről nincs tudomásunk, de az 1786. évi esperes vizsgálat nyomán a következő jelentés született: „…A tanító Suhajda István. Szorgalmasan tanít, a templomban is eleget tesz munkájának. A nyári iskolázás kizárólag a szülők hanyagsága miatt nem lehetséges. A régi módszer szerint tanít, és azt mondja, hogy nem ismeri a tanítás új módszerét, és nincs annyi jövedelme, hogy az új módszereket elsajátíthassa. A gyülekezetnek panasza van rá: Gyakori eltávozása miatt elhanyagolja az esti könyörgést. A tanító panasza pedig: Nagyon rossz állapotban van a tanítólakás és az iskola, de a gyülekezet nem akarja kijavíttatni…” (Evangélikus Országos Levéltár, Esperesi vizitáció 1786, Dunántúli Egyházkerület) Az első iskolaépítésre vonatkozó adat 1797-ből való. 1851-ben új iskolát és tanítólakást épített a gyülekezet, 1881-ben két tanterművé bővítették az iskolát, amelyet 1884-ben teljesen felszereltek a korabeli tanszerekkel. 1888-ban felújította a gyülekezet a tanítólakást is. A két tantermes iskola és a hozzá kapcsolódó tanítólakás kisebb-nagyobb átalakításokkal, folyamatos karbantartással 2004. júniusáig szolgálta az oktatás-nevelés ügyét Bakonyszombathelyen. Jelenleg önkormányzati tulajdonban van, amelyért a gyülekezet kárpótlásban részesül. A helyi önkormányzat iskolamúzeum létrehozását tervezi az egykori két tantermes evangélikus iskolában.

  1. A templom

A gyülekezet jelenlegi temploma a második templom a gyülekezet történetében. Az első építésének éve ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a jelenlegi helyén állott, sárból volt rakva, zsuppal fedve, és előtte harangláb állt két haranggal. 1792. február 12-én tartották meg azt a nevezetes közgyűlést, melyen a templom építését elhatározták. Március 8-án megkötötték a templomépítési szerződést Freysing Ferdinánd móri kőműves mesterrel. 1793. május 9-én, Mennybemenetel Ünnepén történt Szakonyi József esperes, pápai lelkész által, Hrabovszky György palotai, Malatides Pál súri és Kiss Dániel helyi lelkészek közreműködésével.

  1. A parókia épülete

Az 1792-es tűzvészben beégett és erősen megrongálódott parókia-épület 1735-ben készült, a feljegyzések szerint sövény-épület volt. (Elődjeiről nincs adatunk.) Ennek helyére 1812-ben építtetett a gyülekezet újat. Ezt az épületet a gyülekezet 1975-ben lebontotta, és helyére még ugyanebben az évben új parókiát építtetett, amely ma a lelkész otthonául szolgál.

  1. Népmozgalmi adatok

A templom első 100 esztendejében (1793-1893): Megkeresztelt gyermek: 5387 Meghalt személyek száma: 4642 Házasságot kötött: 1139 pár 1870: A gyülekezet népessége: 1013 lélek (filiákkal együtt). Tanulók száma B.-M.Szombathelyen: 152 1894: Keresztelés:42 Konfirmált: 24 Esketés: 13 (ebből a gyülekezetben maradt 8 pár) 1884-1894: Születés 464, Halálozás: 331 1895: A gyülekezet népessége: 1122 lélek (filiákkal együtt). Tanulók száma M.Szombathelyen: 153

Őseink egyházszeretete hűsége és hite példaértékű mindannyiunk számára. Hálát adunk Istennek elődeinkért és gyülekezetünket máig megtartó kegyelméért. Amikor templomunk 200 éves jubileumát ünnepeltük, a meghívóra ezt írtuk: „Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt. 100,5) A jövőre tekintve ez lehet reménységünk és kapaszkodónk. Hűtlenségünk ellenére ne hagyj el bennünket kegyelmes Istenünk!

Társoldalak
AKTUÁLIS HÍREK
Templomanink
Állandó heti ALKALMAINK
Szolgálattevők, munkatársak
Gyülekezetünk életképei, KÖZÖSSÉG
Ifjúság, gyerekek, TÁBOROK
Jeles alkalmak, KONFIRMÁCIÓ
HÁNTA-ÁSZÁR-KISBÉR
Kapcsolat
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster